Bacsa Katalin

Az állatokhoz való mély vonzódásom tagadhatatlan. Már bébi koromban is majd kiestem örömömben a babakocsiból, ha kutyát láttam – ott is, ahol senki más nem vette észre. A szimpla állatszereteten túl azonban küldetésemnek érzem a felelős állattartás tudatosítását, így a saját tinimentor programom részét képezi az élményalapú felfogásorientáció, Z-generációs fiatalok számára.

Személyes élményeim során számtalan utamba akadt, kóbor vagy sérült kutyuson segítettem önerőből, ösztönösen. „Keresztkutyáim” száma folyamatosan gyarapodik.

Az itteni munkámhoz saját kutyusom, Vétó vezetett el, akit vizsgálatra hoztam Boda doktorhoz. 2 hét múlva már munkaerőként léphettem be lelkesen a rendelőbe.

 Az állatkórházban szívügyem a beteg állatokhoz való lelki szintű, szoros kapcsolódás; s érzem, hogy ez a kisugárzásom megsokszorozódik a gyógyulás tekintetében.

A gazdikat mosolygósan fogadom a váróban, s igyekszem információkkal, személyes törődéssel megkönnyíteni a várakozást, az esetleges aggódást.