DEGU (Octodon degus)
Előfordulás: Dél-Amerikában, az Andok füves-cserjés lejtőin, földalatti járatokban élnek. Európába és Észak-Amerikába eredetileg cukorbetegséggel kapcsolatos kutatások kísérleti alanyaként kerültek be, ugyanis a deguk nem tudják megemészteni a cukrot. Pajkos, barátságos és kíváncsi természetük miatt házi kedvencként is hamar elterjedtek.
Megjelenés: Testhosszuk a farok nélkül 15–23 cm, súlyuk 170-300 g. A kifejlett példányok nagyjából akkorák lesznek, mint egy patkány. Farkuk végén ecsetszerű, bojtos rész található, amit könnyen elhagynak, ha ott emeljük meg őket. Érzékszerveik fejlettek, hallásuk kitűnő és a sötétben is jól látnak.
Életmód: A természetben családi közösségekben (1 hím, néhány nőstény és a kölykök), valamint a családokat összefoglaló kolóniákban élnek. Társas állatok, de ha nem szeretnénk szaporulatot tarthatunk 2 lányt vagy 2 fiút is.
Átlagéletkoruk a vadonban mindössze 1-2 év, fogságban tartott egyedek élettartama általában 4-6 év.
Reggel és kora este a legaktívabbak, este többnyire alszanak. A vadon élő deguk tápláléka nagyrészt különféle levelekből, füvekből, virágokból, gyökerekből és fakéregből áll.
Szaporodás: A fiatalok négy-öt hónapos korukban már szaporodóképesek. A vemhesség ideje 70-90 nap, egy alomban 2-8 kölyök születhet. A kicsik fejletten, szőrösen, nyitott szemmel jönnek a világra.
Degu, mint házi kedvenc: Emeletes, patkányok/mókusok/csincsillák számára készült ketrecekben tartsuk őket. Nagyon energikus kisállatok, egy megfelelő méretű (min.25 cm átmérőjű) futókerék mindenképpen legyen a ketrecükben. Rendszeresen engedjük ki őket a lakásban futkosni, így könnyebben megy majd az ismerkedés is J De vigyázzunk, hogy az elektromos vezetékeket és a szobanövényeket ne rághassák meg!
A melegre, mint minden rágcsáló nagyon érzékenyek, könnyen hőgutát kaphatnak. Nyáron különösen figyeljünk rájuk: ne hagyjuk napon a ketrecüket, sötétítsünk be a szobában vagy hűvösebb légterű, légkondicionált helyiségbe helyezzük el őket. Jó megoldás lehet még a lehűtött homokfürdő, csempe vagy a ketrec mellett elhelyezett jégakku/lefagyasztott vizes palack. Ne fürdessük őket vízben!
A hobbiállatként tartott deguknak magas rosttartalmú, kifejezetten számukra vagy esetleg csincsillák számára készített eledelt adjunk. A táp mellett mindig legyen széna és friss víz is. A napi széna-adag mellé változatosságként kaphatnak szárított gyógynövénykeverékeket is.
Figyeljünk arra, hogy gyakorlatilag nagyon könnyen cukorbetegek lesznek, így gyümölcsöt, répát soha vagy csak mértékkel, nasiként kapjanak. Az olajos magoktól pedig könnyen elhíznak. Kereskedésekben sok helyen kaphatunk kifejezetten deguk számára összeállított snack-eket, lehetőség szerint inkább ezekkel kedveskedjünk nekik.
Fogaik állandó növésben vannak, ezért nagyon fontos, hogy koptassák őket. Célszerű famászókákat, faágakat és különféle fogkoptatókat, préselt széna vagy gyógynövény rudakat, szépiát és egyéb tárgyakat berakni nekik erre a célra. Lehetőleg műanyag berendezést ne használjunk, mert hamar szétrágják. Rágófának kitűnő: mogyoró, alma, körte, fűz, nyír, nyár vékony ágai.
Érdeklődő, kíváncsi és bátor kisállatok, így könnyen szelídülnek. De ne erőltessük rájuk magunkat, ők tegyék meg az első lépéseket az ismerkedésben, különben könnyen harapással végződhet a barátkozás! Ne kergessük, ne vegyük ki őket erőszakkal a ketrecből, attól csak bizalmatlanok és félősek lesznek. Jó módszer, ha benyújtjuk a kezünket a ketrecbe, hogy szagolgassák-rágcsálják, mászkáljanak rajta, ismerkedjenek velünk, akár adhatunk is nekik kézből pár falat tápot vagy egy kis nasit.
Legyünk türelmesek 🙂
/Összeállította: Zombor Kata/